2017. október 19., csütörtök

Gyűjtögetős..

Igaz a carbooty szezonnak vége van már néhány hete, de vannak dolgok amik még eddig rejtve voltak. Lassan, apránként gyűlő gyűjtemény pl. a tea-tojás továbbgondolt változataiból, amiket az elmúlt 7-8 évben szereztem.
Legközelebb megmutatom a gyűszű gyűjteményem jelenlegi állását is.

2017. október 12., csütörtök

Kisvárosi hírek

Ma jött szembe velem ez a kis videó, miszerint is városkánk legújabb hobbija a kavicsvadászat. :)


2017. október 5., csütörtök

Kisvárosi hírek

Apa kezdődik...avagy Halloween season on. A környék farmjai beindultak, tökből valószínű nem lesz hiány. :)

Szeretek a Heritage oldalakon bámészkodni, mert ilyen gyöngyszemekre lehet bukkanni. Össznépi szórakozás anno:
Nem teljesen helyi hír, de azért falurádió közzétette, hogy nemzetvédelmisek sétáltatják az atomfegyvereket az M25-ön. Jelige: fő a biztonság.
 Forrás: OurChesham, Farmer Paul's Pumpkins, RCCG

2017. szeptember 28., csütörtök

Carbooty hírek

Az utolsó pár hét termését hoztam most.
A doboz mániám végtelen. :)
Egy fontért vettem.
Halloween-re hangolva.
Ezt a kalaptűk miatt vettem meg, de a gomboknak is lesz helye.
Ezek is gombok, de én brosst gyártok belőlük. :)
Amúgy az utóbbi időben a legtöbbet ezekből vettük:
Mivel tévét nem nézünk, így a napi betevőt egyéb forrásokból kell beszerezni. Már csak polc kell majd nekik, mert már nem férnek. Ami a képre fért az csak a töredéke...

2017. szeptember 24., vasárnap

Vasárnap reggel 7:30. Menetkészre felöltözve ülök az ágy szélén és bámulok az ablakon kifelé. Várom a férjem, hogy hazaérjen az éjszakai munkából, aztán megyünk egyből tovább hisz vasárnap van. Ha pedig vasárnap akkor car boot sale. Amíg várok nézelődöm. Szeretem a vasárnap reggelnek ezeket a nyugodt csendes perceit. Az ablakon hűvös levegő jön be, friss reggeli illat, a harmat, a növények, hulló falevelek eszenciája.  A város még alszik, minden csendes. Halk madárcsicsergés, szarkák csettegő csevegése hallatszik. Messziről hallom, hogy a városon átmenő főúton már elhúz egy-egy autó, de itt a mellékutcákban még nem jár semmi, embert se látni. Csak az alvó város és a nyugalom. A háztetők felett látni a park füves dombját, az őszi színekbe burkolózott fák lombkoronáját. Oda már elértek a kelő nap sugarai és élénkebbre festik a színeket. Hallgatom a csendet, élvezem a nyugalmat. Aztán begördül az autó, én felállok intek neki, majd veszem a kabátom. Vár a vizes füvű mező és a kincskeresők világa. Idén utoljára.